A javaslatokhoz megfogalmazott észrevételek egy része kifejezetten az ifjúsági szakemberekkel kapcsolatos volt. Megjelent több válaszadónál is az a gondolat, hogy nagyon fontos lenne az ifjúsági szakemberek folyamatos szakmai fejlesztése – tréning módszerekkel, rövid távú, gyakorlatorientált képzésekkel -, a működő jógyakorlatok széles körben való megismertetése. A másik hangsúlyos gondolat az volt, hogy fontos lenne az ifjúsági közösségfejlesztéshez, ha azok a szakemberek, akik valamilyen formában dolgoznak a fiatalokkal, kapjanak olyan ismereteket, használható technikákat, amelyek a közösségfejlesztésre vonatkoznak. megfontolásra ajánlották a megkérdezett ifjúsági szakemberek az ernyőszervezetek szerepének újragondolását is, lehetne növelni ezen szervezetek szakmai szerepét. Megemlítették még azt is, hogy javítani kellene a különböző, a fiatalok gondjait megoldani segítő szakemberek elérhetőségét. A részletes szakpolitikai ajánlásokat az érdeklődők hamarosan megtalálhatják honlapunkon.

A fiatalokra vonatkozó meglátásokat is mefogalmaztak az interjúalanyok. Az egyik ilyen fontos észrevétel volt, hogy jobban oda kellene figyelni arra, hogy mit mondanak a fiatalok, a cselekvésekbe be kellene építeni az ő javaslataikat, mert sokszor erre nem kerül sor. Érdemes lenne minél több közösségi élménybe bevonni őket, a bevonáshoz pedig jobban kellene használni azokat az elérési útvonalakat, amelyeken a fiatalok megszólíthatók, a digitális eszközöket mindenképpen be kellene építeni a programokba valamilyen formában, hogy vonzó legyen a fiatalok számára egy-egy lehetőség. Felmerült az is a javaslatok között, hogy szükség lenne felnőtt jelenlétre a digitális térben – egyenlőre a szükséglet van jelen, a megoldás még várat magára – , mert a rengeteg információt a fiatalok nem képesek megszűrni, és nem biztos, hogy jó megoldásokat találnak útmutatás nélkül.

Az interjúk készítése során az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy lenne-e az interjúalanynak ,olyan konstruktív javaslata, amelyet szívesen kommunikálna a szakpolitika képviselői felé. A megfogalmazott gondolatok, javaslatok egy része azoknak a körülményeknek a változtatására vonatkozott, amelyek fontosak az ifjúsági közösségek létrejöttének, fenntartásának támogatásához. Ilyen tényező például a hely kérdése, mert minden közösségnek szüksége van egy olyan helyre, ahol a tagjai összegyűlhetnek, amit a magukénak érezhetnek, kedvükre alakíthatnak, saját képükre formálhatnak. Kérdés, hogy ki feladta kellene hogy legyen ennek biztosítása. Az önkormányzatok egy része tudja és akarja támogatni a fiatalokat azzal,  hogy helyet biztosít számukra egy épület, vagy akár egy terem formájában. A válaszokból az derült ki,hogy a helyiség biztosításon túl fontos az infrastrukturális feltételek megléte is.

Arra is  kíváncsiak voltunk, hogy a működés, illetve fennmaradás szempontjából azok a szervezetek életképesebbek-e, amelyek alulról szerveződnek, vagy azok, amik felülről jönnek létre.

A válaszadók elsöprő többsége gondolta úgy, hogy a közösség szemében sokkal hitelesebb, a szervezet szempontjából pedig sokkal fenntarthatóbb, ha a közösség alulról szerveződik, és saját igényei, ötletei mentén alakítja működését. Az persze, hogy a szervezet milyen keretek között működik, árnyalta a válaszadást, az alulról jövő kezdeményezésekkel szimpatizálók között is voltak, akik valamilyen hibrid eljárást véltek sikeresebbnek. Természetesen voltak, akik inkább a felülről szerveződést gondolták biztosabbnak. Az ő esetükben leginkább a szervezet keretei, illetve a megszólított célcsoport hatottak a megkérdezett szakértők véleményére, elsősorban erősen hierarchizált csoportok esetében, vagy olyan célcsoporttal való munka kapcsán merült fel a felülről szerveződés sikere, ahol a célcsoport nehezen aktiválható volt.

Sokan kíváncsiak lehetnek arra, hogy a következő kérdésre milyen válaszok születtek. Mit gondol, az infokommunikációs eszközök mennyiben gátolják vagy segítik az ifjúsági közösségek kialakulását, működését, fennmaradását?

A válaszadók közül mindössze egy interjúalany vélte úgy, hogy az infokommunikációs eszközök használata egyértelműen káros a közösségre nézve. A túlnyomó többség árnyaltabbnak látja a képet és a negatív hatások mellett az internethasználat, a közösségi média pozitív oldalát is érzékelik. Az egyik interjúalanyunk úgy fogalmaz, hogy „a 21. században ez egy olyan elem, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a fiatalok számára érdekessé, vonzóvá váljon az a tevékenység, amit kínálunk. Ez nyitja ki a teret, a kapukat számukra és beemeli őket egy olyan térbe, ahol a földrajzi távolságok kevésbé fontosak, mert minden elérhető ezen keresztül.” Az idősebb korosztályt képező interjúalanyok részéről érzékelhető egyfajta bizonytalanság a témakört illetően, sokan vélik úgy, hogy a digitális világ adta lehetőségekkel élni kellene, hiszen a fiatalok csak ezen az úton szólíthatók meg, érhetők el, de amellett, hogy ez sok energiát igényel, valójában bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan tegyék.

Az interjúzás során voltak könnyebb és nehezebben megválaszolható kérdések is. A nehezebbek közé tartozott az a kérdés, hogy “Mit gondol, azonosíthatók-e olyan tényezők, amelyek befolyásolják egy ifjúsági közösségi kezdeményezés sikerességét?”

Ehhez a kérdéshez nem definiáltuk, hogy mit értünk siker alatt, mert egyrészt nem szerettük volna befolyásolni a válaszadókat egy előre megkötött értelmezéssel, így szabadon gondolkodhattak a kérdésről, és ennek megfelelően számos választ kaptunk, amelyből megismerhettük az adott szakemberek gondolatait a sikerről. Másrészt a siker adott kontextusban értelmezhető, amikor ennyire heterogén a megkérdezettek köre. Megközelítőleg a megszólított szakemberek fele adott választ erre a kérdésre, és kevésbé lehetett a válaszokat csoportosítani. Az elhangzottakról az is elmondható, hogy többségében inkább arra a kérdésre adtak választ, hogy mit tartanak sikernek, mi számít sikernek az adott ifjúsági közösségben, emellett volt, aki megfogalmazott konkrét sikerkritériumokat. Az interjúalanyok többsége azzal kezdte a válaszadást, hogy elmondta, mennyire nehéz ez a kérdés.

Fontosnak tartottuk, hogy három aspektusból is rálátást kapjunk az ifjúsággal, ifjúsági közösségekkel kapcsolatos kérdésekre, hogy a szakpolitika felé tett javaslatok a lehető legpontosabban kerüljenek megfogalmazásra. Ennek érdekében készült az előző bejegyzésben már említett háromféle kérdéssor, egy az ifjúsággal foglalkozó szakemberek számára, egy az ifjúságkutatóknak és egy a szakpolitika képviselőinek.

A személyes lekérdezést részesítettük előnyben, azonban néhány esetben telefonos lekérdezés történt annak érdekében, hogy sikeres legyen a lekérdezés és ne veszítsük el az interjú alanyt, illetve az általa elmondott információkat.

Az alábbi településeken működő kezdeményezések szakembereivel készítettünk interjút: Balmazújváros, Berettyóújfalu, Bordány, Budapest, Debrecen, Földes, Komárom, Mályi, Miskolc, Nagyrábé, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Zalaszentgrót.

Az interjú alanyok kiválasztása hólabda módszerrel történt, illetve a szakpolitikai képviselő esetében a Család- és ifjúságügyért Felelős Államtitkárságon belül kerestük meg a kifejezetten az ifjúságot érintő kérdésekkel foglalkozó államtitkár-helyettest. Támpontot adtak korábbi országos ifjúságkutatási anyagok is, amelyekben fellelhetők voltak azok az ifjúsági aktív szervezetek, akiket mindenképpen meg szerettünk volna szólítani. Fontosnak tartottuk, hogy készüljön interjú kistelepülésen dolgozó szakemberrel és nagyvárosi környezetben dolgozókkal egyaránt, valamint hogy lehetőség szerint a lehető legtöbb  régió megjelenjen a megkérdezettek működési területe tekintetében.

Az interjúvázlat összeállításánál azt vettük figyelembe, hogy a megkérdezettek köre meglehetősen heterogén, így háromféle kérdéssor készült: egy az ifjúsági közösségekkel dolgozó szakemberek számára (ennek két része van, egy programokra vonatkozó rész és egy átfogó, általános kérdéssor), egy ifjúsági kutatók számára és egy a szakpolitika képviselői számára.

Dunaújvárosban 2019. október 9-én megrendezésre került az ötödik regionális disszeminációs alkalom a kutatási eredményekről. A korábban megvalósított rendezvényekhez hasonlóan meghívást kaptak az ifjúsági közösségekkel dolgozó civil szervezetek, a kutatásban részt vevő interjú alanyok és a kérdőívet kitöltő és elérhetőségüket megadó szervezeti munkatársak. A szakmai program délutáni időszakban zajlott, így egy barátságos hangulatú közös ebéddel indult a disszemináció, majd a projekt tevékenységeinek bemutatása következett. A délutáni programban a következő a projektben zajló kutatás eredményeiről szóló összefoglaló volt, amelyet a kutatás során összegyűjtött, a szakpolitikai ajánlások megfogalmazásához felhasználni kívánt javaslatok ismertetése követett. A javaslatok megvitatására islehetőséget biuztosított a rendezvény.